Visszér a lábcsontokon

Micsoda sors még a halál után is! Micsoda tékozlás! Harminckét éves volt, amikor meghalt, és harminckét éves korára mindenttudó, elérhetetlen grácia, költő, amilyen a földön csak kevés lehet.

Ne legyen többé lábfájás!

Ahogy közeledett a halál felé, egyre finomabb, egyre kecsesebb, egyre mélyebb lett a verse, végűl már olyan tiszta a hangja, hogy aki hallja, fölzokog. Úgy énekelt, mint a mesebeli madár: a tövis egyre mélyebben a bögyébe fúródik, de ő énekel csudálatosan. Élete: csupa nyomorúság és megaláztatás.

Diák, majd tanár a debreceni főiskolán, aztán kicsapják az iskolából, aztán csavargás az országban, éhség, szegénység. Komáromban Lilla, a soha-be-nem-teljesűlt szerelem, a somogyi idők, a fáradt csurgói tanárkodás, aztán vissza a sívár és komor Debrecenbe, állástalanság, végűl a tüdőbaj.

Költészete: csupa derű, csupa fegyelem, csupa ellenszegülés, alighanem a legtöbb, amit költő megtehet. Csokonai sohasem adta meg magát!

Talán ő vívta meg a legnagyobb csatát az egész országra ülepedő debreceni porral, a közönnyel, a gúnnyal, a meg-nem-értéssel és a kortárs-kicsinyességgel, egyszóval a halállal. S a halál, s a többiek alúlmaradtak!

Még ajánljuk

Emberentúli erőfeszítés ez! Vidámnak lenni az országos nyomorúságban, énekelni a máglyán, verssel kivédeni visszér a lábcsontokon csontvázlovas dárdaütését! Csokonai életében és költészetében is a nagy forduló: Komárom, Lilla. Beleszeret a gazdag kereskedőlányba, s a lány csillaggá nemesűl a költő szavaiban; de a csillag más útra tér és Csokonai végleg egyedűl marad.

Ebben a szerelemben érik gazdag, nagy költővé, mindig magát-kiáltó lírikussá, olyan modern költővé, aki előre fut egy századot, s tud lenni Ady, vagy József Attila tanítómestere. A Lilla-ciklus a legszebb és legfinomabb szerelmi regény, a legmegrázóbb tragédia, a legférfiasabb lemondás, az átoktalan fájdalom-elviselés.

Új Szó, Egészségünkre - hirdetés 31 Sajnos, az emberek nem vigyáznak legfőbb mozgatószervükre, gyakran szinte ellenségesen bánnak vele Ne legyen többé lábfájás! Pedig nemcsak ar­ról kellene gondoskod­nunk, hogy védjük az időjá­rástól és a járófelületek okozta sérülésektől. Gondol­juk el: ha télen a megfagyott, vé­kony jégpáncél fölsebzi az őzike lábát, rövid idő alatt elveszti járó­képességét, és hamarosan el is pusztul. Az ember szervezetében ez hasonlóan történik, csak nem olyan gyorsan és látványosan

És a legmerészebb költő-ívelés! A költő-kortárs, Kölcsey, aki pedig a vállalkozásban is társa lehetett volna, csak ímmel-ámmal, fanyalogva ismerte el költőnek. Bugrisnak nézte.

• Láb műtét után a visszerek eltávolítására
• Viszketés varikozos sebben, mint segíteni Az alsó végtagok népi gyógymódjai és kezelési módjai otthon Számos modern orvos úgy véli, hogy a gyógyszerek alkalmazása mellett a népi gyógymódokkal a lábszáron a varikózisok kezelése hatékony módja a betegség leküzdésének.
• Új Szó, április ( évfolyam, szám) | Könyvtár | Hungaricana
• Visszér rezgő platform

Az utókor pedig még nem szerette meg eléggé. Pedig az ő vaskossága maga az élet, az ő naturalizmusa a fölismert és legyőzött pusztulás, az ő szerelme évszázadok visszér a lábcsontokon szerelmi époszának kimondása, az ő finomsága törvény és erő.

Az ő egész költészete győzelem az Apokalipszis erői fölött. Az ő költészete a mi emberi szívünk fölszabadítása. Az egyiket egy es versének négy sora marja a lélekbe: Pipára gyujtok, s az esőnek Halk susogását hallgatom. A messze fekvő multakon. Igen, ez a szelíd és esőfényes, borús és játékos, halk és buborékosan kopogó, pipafüstös és édesen fillentő négy sor nekem a Petőfi-kép egyik összefoglalója.

Miért fáj az ízületek és a lábcsontok?

Látom az alig huszonegyéves fiút, a veszedelmes-gyönyörűséget, a visszér a lábcsontokon vallomást csöndesen érlelő, visszér a lábcsontokon még lomha Pest egy házában, az emeleti szoba ablakánál ülve. Kis vörhenyeges-feketés szakállal a kancsal sovány fiút, akit már fölkészített a sors a legnagyobb föladatra, aki maga a tisztaság, maga a láng, Sándort, aki a magyar múlt és a magyar jövendő összesűrűsödött csillaga, akit újraálmodott magának az emberiség, hogy legyen hite még önmagában.

A szelíd négy sor mögött nekem az eljövendő harc lobog föl, a nagy élet félelmetes, fényességes és örökkévaló villámtüze. S a másik kép?

Lábfájdalom leggyakoribb okai:

Az már a pusztulásé, a világosi katasztrófa, a szétzilált haza, a menekülés. Futott ő is, sápadt arccal és lobogó köpönyeggel, amíg le nem döfték lóhátról? Csillag lett, legenda, vagy belefúlt a vágyálmok mocsarába? A Dózsa-sors jutott neki is és a visszér a lábcsontokon nem volt annyi élniakarás, hogy őt újrateremtse?

De volt a magányosokban és az elkövetkezőkben. Arany haláláig rokkantan siratta a testvér-tüneményt.

Ady élete egyetlen áldozat volt az ő csillagképe előtt. Ki ismerte jobban az életünket és halálunkat, ki tudta jobban ennek a földnek embereit és virágait, pusztaságát, elátkozottságát és átkait átkozni és szeretni? Alig van merészebb föladat. A kérdés az: mit kellene kihagyni?

Neki minden sora fontos, egész élete tündökletes.